A Hellinger féle Családállítás

Mi az a Családállítás?

A családállítás egy Bert Hellinger német pszichoterapeuta által feltalált önismereti és terápiás módszer, amely első sorban a diszfunkcionális családi és egyéb emberi kapcsolatok rendbetételére hivatott. Legfőbb eszközei a morfogenetikus mező, a fenomenológia, vagyis a jelenségek tiszta megfigyelése, valamint az oldómondatok. Az oldómondatok olyan igazságok, amelyek tisztán leírják, hogy valójában mi történt, illetve történik két ember között, amely az adott család teljes energetikájának (lelkének) megfelelően igaz, nem csak egy bizonyos szemszögből. A családállítás nem ítélkezik, minden családtagot elismer és véd. A morfogenetikus mező, vagy családi energiatér egy olyan láthatatlan információs közeg, amely segítségével képesek vagyunk ráérezni egy akár ismeretlen ember családtagjainak érzéseire. Ily módon képviselhetünk egy-egy rokont vagy egyéb személyt, aki az állító belső világában egy fontos szerepet játszik az állító adott témájának feltárásában és feloldásában. A családállítás során így az állító kívülről nézhet rá arra, mi is történik valójában a tudatalattijában, ami már önmagában segít megérteni, elfogadni és feloldani bizonyos problémákat, amik miatt az állító és családja akár már generációk óta szenved.

Tehát családállítás alapvetően úgy működik, hogy valaki önként jelentkezik állítónak, majd a többiek intuitívan ráhangolódnak az állító belső világának bizonyos részeire és kifejezik testérzeteiket, érzéseiket, egymás iránti őszinte viszonyulásaikat. Az állító ezt kívülről végignézve hasznos, vagy akár sorsfordító felismeréseket tudatosíthat arról, hogy ezidáig milyen tudatalatti folyamatok irányították misztikusan a mindennapi életét. Ezen kívül az úgynevezett oldó mondatok segítségével, és a családi rend helyreállításával megtörténhet, hogy az állító lelkében is helyre áll a rend és látni fogja, hogy "merre van az előre", valamint felszabadul az ereje is ahhoz, hogy helyes döntést hozzon és helyes irányba állítsa életét.

 

Szerepek a Családállításban

Állító

Ő az a személy, aki önkéntesen arra jelentkezik, hogy hozott témáját illetve problémáját felállítsuk a képviselők segítségével. A folyamat során az állítóhoz alkalmazkodik mindenki más, beleértve a vezetőt is, hiszen az ő lelki világának ő a vezére, mindenki más csak segítő szándékú vendég.

Vezető

Fontos kiemelni, hogy a családállítás vezető magát a családállítást vezeti és nem pedig az állító életét, sorsát. A vezető nem minősít, nem ad életvezetési tanácsot, és nem hoz olyan döntéseket, amelyek az állító családi energetikáját befolyásolnák. Tehát nem avatkozik bele a folyamatba. Így az idő nagy részében háttérbe vonul, figyel és a megfelelő időben különféle lehetőségeket ajánl fel az állítónak arra, hogy az itt és mostban feloldja a nehézségeit. Mindig az állító dönti el, hogy akar-e élni egy-egy lehetőséggel. A vezető együttérzően tiszteletben tartja az állító határait és az állító belső világának, illetve családjának összes szereplőjét egyformán. Az állítás során nem saját elképzelései, hanem a képviselők által megmutatkozó információk mentén vezeti a folyamatot a fenomenológiai filozófiát követve.

Képviselő

Az állító belső világának egyik szereplőjét testesíti meg, az állítás során a morfogenetikus mező által egyfajta érzékelőként, jelzőként viselkedik. Első sorban testtartásával és lassú mozdulataival, valamint testérzeteinek leírásával informálja a többieket, így segít megmutatni azt, ami eddig az állító előtt rejtve volt. A képviselők az idő nagy részében kizárólag a vezetővel kommunikálnak. Viszonylag keveset beszélnek, semmiképpen nem adnak tanácsot az állítónak, akaratukat alárendelik az energiatérnek a folyamat erejéig. A képviselet alatt sok felismerést szerezhetnek azáltal, hogy intim és mély betekintést nyernek más emberek érzelmi világába, és egy teljesen más nézőpontból figyelhetik és élhetik meg az eseményeket.

Megfigyelő

Nem vesz részt az aktuális állításban, a terem szélén ül, de figyelmével támogatja a folyamatot és készen áll arra, hogy a vezető beválassza egy szerepre. Esetenként jelezheti a vezetőnek észrevételét. A megfigyelők az állításokon találkozhatnak saját hasonló témájukkal és az állítóval, illetve a képviselőkkel együttézeve maguk is hasznos felismerésekre tehetnek szert, illetve közvetetten oldódatnak.

 

A Családállítás folyamata

Egy-egy családállítás általában egy egész napos program keretében zajlik, ahol legtöbbször 4-5 állításra kerül sor. Az ideális létszám 8-18 fő, egy-egy állításra pedig általában 4-8 képviselőt választanak be. Az állítások között rövid szüneteket, illetve egy hosszabb ebédszünetet tartunk. Egy családállítás folyamata a következőképpen épül fel:

1. Jelentkezés

Egy állítás úgy kezdődik, hogy valaki önként jelentkezik, hogy szeretné felállítani a problémáját. Ekkor a vezetőnek mindenki előtt kifejti, hogy mi az, amitől szenved. (Vannak családállítók, akik elvonulnak az állítóval és ezt titokban beszélik meg, én fontosnak tartom, hogy nyíltan kommunikáljunk). Az állító röviden annyit oszt meg a problémájáról, amennyi neki éppen komfortos és amennyi a vezetőnek szükséges ahhoz, hogy elkezdődhessen a folyamat. Az állító az állítása túlnyomó részében kizárólag a vezetővel kommunikál. A folyamat lehet nyitott vagy rejtett is. Ha nyitott az állítás, akkor mindenkinek világos, hogy a képviselők kit reprezentálnak, vagyis kinek a szerepét vették fel (általában az állító egy családtagjáét). Fedett állítás esetén a vezetőn kívül senki sem tudja, hogy az egyes képviselők kiket, vagy miket képviselnek. A felállítandó szerepeket (családtagok, egyéb emberek, esetleg jelenségek) a családállítás vezető határozza meg.

2. Szereposztás

Ezután az állító kiválasztja a kezdő állapot felállításához szükséges szerepek képviselőit. A későbbiekben az esetleges további szerepeket és azok képviselőit már a vezető választja ki.

3. Kezdő állapot felállítása

Az állító a kiválasztott képviselőket opcionálisan be is állíthatja a térben, megformálva a képet, ahogyan ő látja, illetve megéli a saját problémájának körülményeit. Ha az állító nem él ezzel a lehetőséggel, akkor engedjük, hogy a térre hangolódva a képviselők maguk találják meg a térben a helyüket.

4. Feltárás

A családállítás ezen szakaszában a képviselők a vezetőnek kifejezik első sorban a testérzeteiket, és, hogy milyen ösztönös késztetéseik vannak a mozgásra. A vezető szükség esetén behozhat új szerepeket és azok képviselőit a térbe. A képviselők nagyon lassan mozoghatnak a folyamat közben. Ez a szakasz addig tart, amíg a képviselők által fel nem fedi magát az a családi titok, az a kulcsfontosságú információ, ami az állító problémája mögött álló tragédiát okozta. Tehát kiderül, hogy mi a valódi oka annak, hogy az állító elakadt az életében. Ez morfogenetikus mezőből, a családi lélekből bukkan fel egy intenzív felismerésként. Olykor előfordul, hogy ez nem történik meg. Ilyenkor ezt a családi titkát az állítónak tiszteletben tartjuk és nem kezdünk nyomozásba, nem erőltetjük a folyamatot, hanem a vezető itt azt lezárja. Az ilyen esetekben az állító számára már az hozhat oldást, hogy képviselők mozgása és kifejezései által megláthatta és megérezhette azt, hogy valójában milyen kép van a történtekről a családi lélekben.

5. Oldás

A vezető itt már világosan látja, hogy mi a forrása az állító szenvedésének. Általában az állítót beállítja saját szerepébe, majd neki és a képviselőknek úgynevezett oldó mondatokat ajánl fel kimondásra. Ezeket a mondatokat gyakran nem könnyű kimondani és sokszor a hétköznapi gondolkodással fel sem fogható az igazságuk, mert nem a kognitív elmének szólnak, hanem a tudatalattira hatnak. Az állító és a képviselők döntik el, hogy ezekből a mondatokból mennyit bírnak kimondani, itt is tiszteletben vannak tartva a határok.

6. Lezárás

A lezárás előtt a vezető megbizonyosodik arról, hogy az állítónak is rendben van az, hogy itt van a vége, vagy esetleg maradt benne valami, amivel még foglalkozni kell. A képviselők az állítás után ceremoniálisan elengedik és "visszaadják" a szerepüket az állítónak, az állító pedig köszönetet mond a segítségért. Ezzel megszakad a képviselők kapcsolata korábbi szerepükkel és teljes egészében már csak a saját érzéseikkel kapcsolódnak.